A lusta tehénszex és a tejkirálynő

Leültem a hokkaidói istállóban, velem szemben a 47 éves Takahasi asszony és a szexről beszélgettünk. Mármint a szarvasmarhákéról. Személyesen nem jutottam tovább a terhes tehenek látványánál, úgyhogy egy kicsivel több információt szerettem volna kapni nyiladozó érdeklődésem tárgyáról.

Aznap reggel érkeztem Takahasi asszony gazdaságába, aki kedvesen felkínálta, hogy megmutat nekem mindent. Ahogy a tehenek között sétáltunk, be kell vallanom, hogy kissé le voltam nyűgözve. Micsoda tőgyek! Úgy éreztem magam, mint tízévesen az iskolai kiránduláson. Úgy néztek ki, mint a bowling-golyó, csak kifordított lyukakkal.

– A legjobb teheneink napi harminc litert tejelnek, de az átlag nagyjából húsz liter – meséli Takahasi asszony. – Ez napi két fejéssel értendő, 12 óránként.

Minden 12 órában? Akkor a tehenek meg tudják mondani a pontos időt? Ezen elmélkedtem, amikor felfedeztem, hogy egyiken sincs karóra. Pedig elég egyszerű lenne tehénórát készíteni: napi két fejési idővel összesen egy számra lenne szükség a számlapon.

– Nahát, annak a tehénnek hat bimbója van! – mondtam, udvariatlanul rámutatva a svájci barna alatt lengedező óriási ballonból kitüremkedő tőgybimbókra.

– Ó igen, némelyiknek tényleg – mondta Takahasi asszony. – De csak négyet használhatunk fejésre.

Azon gondolkodtam, hogyan közelíthetném meg óvatosan a témát a tudod, miről… eh, csak ki kell mondanom: a szaporodásról!

Végül is ez egy tehenészet, és ahhoz, hogy a tehén tejeljen, borjú is szükséges.

– Egy bikánk sincs errefelé – mondta, miközben sóvárogva kibámul az ablakon. – Sose volt szerencsénk a bikákkal. – Láthatóan érzékeny témát érintettem. A levegőben összetört szivek érződtek.

– Nem, ma már mesterséges megtermékenyítést alkalmazunk – magyarázta. Hú, ennyire pocsék volt az a hím?

– Ki végzi a megtermékenyítést? – kérdeztem, remélve, hogy nem vagyok túlságosan indiszkrét.

– Nincs hozzá engedélyünk, ezért állatorvost szoktunk hívni. – Hmmm… egy hivatásos megtermékenyítő… Elképzelem, ahogy jó ritmusban végighalad mind a száznegyven tehénen. Biztos van valahol egy hatalmas csarnok, ahol hőmérőzik a kiszemelt állatokat és számolgatják az ovuláció időpontját.

– A tehenek háromhavonta csupán egyszer válnak termékennyé. Ezért nagyon fontos, hogy már az első megtermékenyítés eredményes legyen. Ha az első alkalommal nem is, a másodikra általában sikerül.

Beszélgetésünk további részeit a tehénszexről nem tudom leírni, leginkább azért, mert nincs miről. Kiderült, hogy a tehenek nem igazán szexelnek. Ami történik velük, az jóindulattal is csak lusta tehénszexnek nevezhető.

Megrendelik a spermát, az megérkezik kémcsövekben, valószínűleg ugyanattól a bikától. Most már tudod, miért olyan egyformák a tehenek – valószínűleg ugyanattól az apukától származnak.

Nem is olyan rossz ez a rendszer: „Drágám, tudnál küldeni egy adag spermát takkjúbinnal (gyorspostával)? Majd szólok, ha borjúd született!”.

Lenyűgözött, hogy ez a farm a boldog ázsiai élet mikrokozmoszának. bizonyult. Szerető anya, aki gondoskodik lányairól, megvédi őket a veszélyektől és még partnert is szerez nekik.

Takahasi asszony lett a nagymama, mivel a legelső terhesség óta együtt él lányaival, eteti őket és tisztán tartja az istállót. Felszolgálja az ételt és gondoskodik az egyre gyarapodó családról.

A lányok pedig boldogan kérődznek a szalmán és a zabon, órákat töltve az étel másodszori elfogyasztásával. Ők voltak a legaranyosabb tehenek, akiket valaha is láttam. Senki se panaszkodott, senki se viselkedett helytelenül. Egész jó hangulatban múúúúúúlatták az időt.

Ebben a meleg és barátságos környezetben sajnálatos módon fatális kérdés csúszott ki a számon:

– Na és ha a tehenek nem esnek teherbe néhány próbálkozás után… akkor mi történik velük?

– Niku ni narimaszu (hússá válnak) – válaszolta nyilvánvalóságot sugárzó arccal.

Ez volt a terméketlenségről folytatott legőszintébb beszélgetésem, ami emlékeztetett arra, milyenhideg is a szarvasmarhák élete. Mint a hidegvágás.

Amy Chavez